Tény: Olyanok vagyunk, mint a felhúzott óra, nem tudunk lejárni.

Kommentár:

Folyton visszatérünk a beszélgetéseinkben oda, hogy a választáson indulókat kikezdik. Nem tudjuk ezt lenyelni. Van ám szólásszabadság. De nem azért, hogy mások becsületébe gázoljanak. Hogyan lehet beállítani orvosokat, jogászokat valaki bábjának? Van olyan sötétkamraagyú, aki elhiszi, hogy a doktornőnek vagy jogásznőknek nincs meg a magához való esze, meg saját véleménye? Inkább gondolkodnának el a választópolgárok azon, hogy miért érezték szükségesnek elindulni. Vagy kérdezzék meg tőlük. Nekünk van sejtésünk. Ők elég intelligensek ahhoz, hogy ne válaszoljanak a mocsokságokra. Csendben fogják tűrni, ahogy a volt poli is tűrte. De nehogy azt higgyék, hogy ettől még igaz a sok baromság. És a sok okostojás meg reménykedjen abban, hogy elég intelligensek ahhoz, hogy elfelejtsék az ellenük áskálódók sértegetéseit. Mert szerintünk az orvosnak, a tanárnak, az óvónőnek, a civil szervezetek vezetőinek igenis kaptafájuk a helyi közéletben való részvétel. Hát kikre hallgatnánk, ha nem rájuk, akikre az életünket, meg a gyerekeinket, családunkat bízzuk? Talán a facebookozókra?