Tény: Sokaknak tetszenek a meséink, elgondolkodnak rajta. Ki így, ki úgy. A gondolkodás hasznos, ezért újabb mese következik.

Kommentár:

Egyszer élt egy szegény ember, aki úgy látta, nemcsak neki van gondja, van másnak is. Mivel látott ezt –azt a világban, rájött, hogy egyedül nem megy semmire, erősebbnek tűnik, ha másokat is képvisel. Így is lett. A szegények nevében szólalt fel, elmondta, hogy éheznek. A nagyok hajlottak is kérésére, és felajánlottak munkákat, és vajas kenyeret parizerrel, amit ők is ettek. A képviselő eleinte elégedett volt ezzel, amíg valaki elmondta neki, hogy ehetne kolbászt,hurkát is, ha nem a nagyok irányítanák a királyságot. A képviselő ezt bevette, mert kaptak kóstolót is. Változott a világ. A képviselő boldog volt, hogy innentől duskálás van. De csalódnia kellett. Egy ideig volt minden, aztán már olyan helyre sem mehetett, ahol eldőlt ki kap disznóságot. Eljutott odáig,hogy vajas kenyeret sem kaptak, csak magyarázatokat arra, miért nincs. Most újra elgondolkodhat, hol szúrta el. Jobb lett volna a parizer, mint a semmi?